Ha elveszünk mélyen alant,

            Nem lesz nekünk nehéz a hant.

            Anyánk, a föld majd átölel,

            Szerencse fel, szerencse fel.

                                                           (Bányászhimnusz)

 

 

IX. Bányászsírok és emlékhelyek

 

 

            A vörösvári köztemetőben sok helyütt látni bányászsírokat. Különösen a 3-as sírparcellában ötlik lépten-nyomon szemébe az embernek a sírokon a bányászat világszerte használt jelképe, a keresztbe tett bányászék és -kalapács. A parcella 42. sorában hat bányász alussza örök álmát. Mindegyikük 1954-55-ben hunyt el bányaszerencsétlenségben. Az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk 80. évfordulóján rendezett ünnepségsorozat részeként ennek a parcellasornak egyik sírját koszorúzták meg, tisztelegve ezzel minden elhunyt vörösvári bányász emléke előtt. A megkoszorúzott sír Mátrai József bányamentőé, aki kötelességteljesítés közben halt meg az 1954. évi pilisszentiváni vízbetöréskor. 

         A vörösvári családoknak egy évszázadon át adott megélhetést a bányászat. 1905-től 1940 decemberéig a helyi Lipót-aknában, majd 1969-ig a pilisszentiváni bányában, végül a dorogi bányákban dolgoztak a vörösvári bányászok. 2004-ben a lencsehegyi bánya is bezárt, s ezzel megszűnt az utolsó bánya is a dorogi szénmedencében.

         Ez alatt az egy évszázad alatt 73 vörösvári bányász vesztette életét munka közben (5-en közülük ásványbányászok voltak).

         A sírok egy része feliratában is megidézi a tragikus eseményeket:

 

         Szép csendben elmentél,

         Többé vissza sem jöttél,

         A bánya mélyében

         Csendben kiszenvedtél.

         Tied a nyugalom,

         Mienk a fájdalom.”

 

         Több síron a Bányász himnusz sokatmondó sora szerepel csupán:

 

         Ilyen a bányász élete...”

 

         Különösen szívbe markolóak a „beszédes”, domborműves sírok. Ezek kíméletlen érzékletességgel idézik elénk a szerencsétlenség szörnyű pillanatait, a bányászsors tragikusságát.

         A kötelességteljesítés közben elhunyt 73 bányász névsorát Zelenai István nyugalmazott bányamérnök gyűjtötte össze. A névsor elolvasható azon az emléktáblán, amely a bányászsztrájk 80. évfordulóján megnyílt Bányász emlékszobának egy torokszorító kiállítási tárgyát alkotja. (Az emlékszoba a Napos Oldal Szociális Központban található. Ez az épület hajdanán bányafőtiszti szolgálati lakásnak épült.)

 

         Pilisvörösvárott a bányászat, a bányászok központi emlékhelye az 1928-as bányászsztrájk emlékműve. Az első emlékmű egy egyszerű obeliszk volt, amely a bánya bejárata előtt állt (ma a volt bányaépület udvarán található). Ezt váltotta fel 1978-ban Bajnok Béla mészkőből faragott monumentális emlékműve. Ez több mint 30 éven át a Bajcsy-Zsilinszky téren állt, 2010. szeptemberétől pedig a bányatelepi Bányász Emlékpark központi helyén emelkedik. Az emlékparkban kap majd helyet a továbbiakban egy emlékkő is, amely felsorolja a 73 szerencsétlenül járt vörösvári bányász nevét. (Az emlékpark Zelenai István tervei alapján kerül kialakításra.)